the queue

Az Oldboy egy dél-koreai film, és nagyon durva. Egyszerűen nincs rá jobb szó. Arra utazik minden elképzelhető és elképzelhetetlen filmes eszközzel, hogy kikészítsen. A legelejétől fogva azonosít a főszereplővel, így annak minden kínját kénytelenek vagyunk átélni. És megtörténnek a kimondhatatlan és elképzelhetetlen rettenetességek is. Annnyira erős, hogy csak 3 részletben tudtuk megnézni, a film után 5 percig ültem és az orrom alatt bazmegeltem. crt szerint az Oldboyt megnézni valakivel kicsit olyan, mint elvenni a szüzességét.

De hogy némi háttérinfóval is szolgáljak: az Oldboy egy lazán fűzött trilógia időrendben középső darabja (Sympathy for Mr. Vengeance, Oldboy, Sympathy for Lady Vengeance). A trilógiát a bosszú témája fogja össze, más kapocs nincs köztük. Mindhárom film másképpen festi le a bosszú okát és kivitelezését, ahogy a felek kölcsönösen próbálnak elégtételt venni egymáson (persze evidens, hogy attól nem lesz jobb nekik, de mégis). Az Oldboyban egészen közelről látjuk, bele vagyunk vonva, belülről tanulmányozhatjuk.

Érdemes még megemlíteni, hogy a film minden darabjában másféle eszközökkel operál, nagyon széles palettán mozog a zene és a vágási technikák is, az embernek az egyik helyen a westernek jutnak az eszébe, más jelenetek meg mintha az Amélie-ből jöttek volna.

Az Oldboy olyan a queue elején mint a nagy robbanás a filmek elején, ami valahogy megadja mindennek a súlyát és elindítja a történetet. Vigyázat, egyedül ne kísérletezzetek vele.

Oldboy 2003, r: Chan-wook Park, imdb